Az sydney-i tartózkodásunk talán legjobban várt eseménye a szilveszteri tűzijáték volt. Nem is kellett csalódnunk, a várakozásaikat teljes mértékben felülmúlta a káprázatos élmény, amiben részünk volt. A bakancslistánkra rögtön felkerült, újra látni kell a sydney-i szilveszteri tűzijátékot. 

20:40-kor értünk be vonattal a belvárosba és a Harbour Bridge-től nem messze néztük a 21 órakor kezdődő családi tűzijátékot. A mindössze 10 perces show nem hagyott mély nyomokat bennünk, talán csak annyit, hogy emiatt nem volt érdemes ilyen korán bemenni. Persze ez is relatív, mert nagyon sokan az egész napjukat a belvárosban töltötték, hogy a legjobb helyről élvezhessék a tűzijátékot. 

Szóval volt három óránk éjfélig megtalálni a számunkra legjobb helyet. Óriási volt a tömeg, a parthoz közel mozdulni sem lehetett, olyan meleg volt, hogy pólóban is leizzadtunk. Be is mentünk egy kis boltba innivalót venni, ahol kiderült, hogy ugyanazért az üdítőért majdnem dupla annyit kell fizetni, amelyik be van hűtve. Három órán keresztül végig sétáltunk, találtunk nagyon jó helyeket, de valahogy mindig tovább indultunk. Az idő elszaladt és 23:50-re visszaértünk ugyanoda, ahonnan indultunk. 

Így elindultunk ugyanarra a helyre, balra a hídtól, ahonnan az első tűzijátékot néztük. Viszont gyanús volt, hogy a híd lábának irányába senki sem megy, gondoltam, hogy le van zárva, de azért egy próbát megért és elindultunk a víz felé. Nagyon megdöbbentünk, amikor odaértünk, mert szinte alig lézengtek arra az emberek, sőt még közvetlenül a híd alá is be lehetett menni. Persze ennek az volt a hátránya, hogy a hídról felfelé lőtt tűzijátékok a híd mellől nem voltak annyira látványosak, mint amilyenek távolról lettek volna. Cserébe viszont a vízszintesen lőtt tűzijátékokat és a görögtüzet fantasztikus élmény volt onnan látni. A show végén szó szerint tátva maradt a szánk, a finálé elképesztő volt, csak egy dolgot tűztünk ki rögtön célul: ezt újra látni kell!