Nem tudom mennyien vannak rajtam kívül, akiket ennyire megbabonázott a Sydney-öböl felett átívelő Harbour Bridge, de az szinte biztos, hogy még sosem csináltam annyi fényképet egy építményről, mint most a hídról. És ha ehhez hozzáadjuk azt az időt, amit a Harbour Bridge bámulásával töltöttem, akkor már komoly elmebajról kezdhetünk beszélni. Ez van, vállalom, tetszik a híd.
A Harbour Bridge 2 + 2 programot kínál, amiből az első kettő ingyenes:
- Át lehet rajta sétálni, illetve biciklizni. Az 1932-es átadás óta az Opera felőli oldal a gyalogosoké, a másik pedig a kerékpárosoké. Autóval az áthajtás a déli irányba, azaz a belváros felé 2,5 - 4 dollárba kerül.
- Ingyenesen lehet gyönyörködni a panorámában, amit a Harbour Bridge és az Operaház nyújt, kedvenc helyeink: Milsons Point, Observatory Park és Mrs Macquarie's Chair. Természetesen a leglátványosabb program a szilveszteri tűzijáték, melyben szintén főszerepet kap a híd.
- Fel lehet menni a Harbour Bridge tetejére, ami biztos, hogy életre szóló élmény, azonban az ára még itteni fizetéshez képest is drága, ugyanis napszaktól függően 44 - 72 ezer forint között mozog.
- A híd pilonja is nyitva áll az érdeklődők előtt, a feljutásért csupán 13 dollárt (2.600 forintot) kell fizetni.
Az utolsó alkalommal egyedül mentem a belvárosba, az első számú cél a híd pilonja volt. Több mint másfél órát töltöttem ott, pedig van, akinek ez csak egy 10 perces program. A pilon tetején körbe lehet menni, az egyik oldalon tűző napsütés és elviselhetetlen meleg, a másikon árnyék és kellemes szél fogadott. Még szerencse, hogy utóbbi az Operaház felőli oldal volt. Néhányan a hídon épp felfelé sétáló ismerőseiket próbálták lefotózni, mivel a Harbour Bridge tetejére menőknél nem lehet semmi, még kamera sem. Ezen kívül a pilon kilátójának egy négyzetméterére jutó percenkénti szelfijei is rekordokat döntöttek, ha egyáltalán létezik ilyen mutató. Kifelé menet még egy rövid filmet is meg lehet nézni a híd építésén készült fényképekből. Jól esett picit leülni és pihenni, mert utána jött a következő napirendi pont, a két órásra sikeredett naplemente és Harbour Bridge fotózás.
Az életben sokszor van olyan, hogy az örömtől majdnem kiugrasz a bőrödből. Ilyen az, amikor átmész a vizsgán, aminek semmi esélye sem volt, vagy például, amikor Koplárovics Béla bevágta a Manchesternek. Most azonban nem ilyen kiugró örömöt, hanem inkább mély boldogságot éreztem minden percben, amikor itt voltam, mivel egy gyerekkori álmom vált azzal valóra, hogy eljutottam Sydneybe.