Amikor december közepén megérkeztünk Sydneybe, akkor még nem tudtuk, hogy mikor fogunk tovább indulni, mivel abban sem voltunk biztosak, hogy Új-Zélandon belül hova szeretnénk először menni. Végül a legnagyobb város, Auckland mellett döntöttünk, bár így utólag visszagondolva nem tudom, hogy miért. A Sydney - Auckland útvonalon 7 légitársaság is repül, a két ország "nemzeti" légitársasága (Qantas, Air New Zealand) mellett fapadosok (Jetstar, Virgin Australia), illetve három másik légitársaság is repül, melyeknek Sydney csak a közbenső állomásuk (LAN, China Airways, Emirates). A legutóbbi például így repül: Dubai - Sydney - Auckland - Sydney - Dubai, ráadásul mindezt a világ legnagyobb utasszállítójával, az Airbus A380-assal.

Azt gondolná az ember, hogy 10-20 ezerért is lehet repjegyet venni ezen az útvonalon, mivel viszonylag kis távolságról van szó (mindössze 3 órás repülés), illetve 7 légitársaság is repül a két város között. Azonban a legeslegolcsóbb egyirányú repjegyek 35-40 ezer forintba szoktak kerülni, ráadásul erre a legtöbb itteni légitársaságnál rájön a csomagdíj is. Szerencsénk volt, mert mindössze három héttel az indulás előtt sikerült kifognunk egy elég jó árú repülőjegyet az Air New Zealand-nél, melyért feladott poggyásszal együtt fejenként csupán 46 ezer forintot fizettünk. Igen, az Air New Zealand nem fapados, mégis felszámolnak poggyászdíjat, sőt az ülőhely-kiválasztásért, az ételért is fizetni kell - igaz, vizet és teát,vagy kávét ingyen adnak. Újabb bizonyíték arra, hogy a fapados üzleti modell felé tart a légi személyszállítás, de nincs is ezzel semmi baj, ha olcsón lehet repülni.

A reptéri utasfelvételért nem kell fizetni, azonban mindenkinek egy gépnél kell kinyomtatni a beszállókártyáját és a poggyászcímkéjét. Azaz a pultban ülő személyzet lényegében csak a poggyász súlyát ellenőrzi. A súlyhatár amúgy 23 kg, de annyira nem lehetnek szigorúak a szabályok, mivel a mérleg -1,7 kilogrammról indult.

A gépbe való beszállást követően egy két székkel mellettünk ülő fiatalember jött oda hozzánk és azt mondta: "Szia, Ádám vagyok" - egy kis meghökkenés és nevetés után mondtam neki, hogy "Szia, én is". Kicsi a világ és ahogy tartja a mondás, magyarok tényleg mindenhol vannak. A felszállás előtt jött a várva várt biztonsági bemutató, amelyről már októberben is írtunk és ami azóta már több mint 13 millió letöltésnél jár. Talán nem túlzás azt állítani, hogy az ilyen jellegű videós biztonsági bemutatókra mindenki odafigyel, szemben a hagyományos változatúval. A repülés nagyon gyorsan eltelt, de hogy mi várt ránk a leszállást követően, az csak a következő bejegyzésből fog kiderülni.