2015. január 30.

[21.] Első lépések Új-Zélandon (2. rész)

Az új-zélandi munkavállaláshoz három dolog szükséges: itteni mobilszám, bankszámla és adószám. Az itteni SIM-kártyát ugye az érkezés estéjén már a repülőtéren beszereztük, másnap reggel pedig voltunk olyan buzgók, hogy a másik kettőt is elintézzük. Az adószám (IRD number) megigénylése elég egyszerű, csupán egy formanyomtatványt kell kitölteni és leadni az útlevél és a nemzetközi jogosítvány másolatával együtt a postán. Az egyetlen nehézség, hogy be kell írni az állandó lakcímet, ami egy utazónak alapból nincs, főleg úgy, hogy még 24 órája sem voltunk az országban. 

Végül egy itt lakó magyar ismerősöm címét írtuk be, ahová postán küldték el az adószámot. Mint később megtudtuk, nem kártyát, hanem csak egy levelet küldenek, szóval a lényeg maga a szám, nem pedig a postai küldemény. Mivel nem akart megérkezni a levél, így vettem a bátorságot és felhívtam a helyi NAV-ot, ahol az első két perc ötven másodpercben egy géppel folytattam párbeszédet. Nem a szokásos "Ha ezt akarod akkor nyomd meg az 1-es gombot" típusú automata volt, hanem megkérdezte, hogy miért telefonálok. Elmondtam, hogy nem érkezett meg az adószámom, ezután kérdezett még egy-két adatok az azonosításra, majd kapcsolt egy ügyintézőhöz, akitől végül is sikerült megtudnunk az adószámunkat.

Már csak a bankszámla volt hátra, amihez a lakcímről, vagy a munkáltatótól kellett egy papír. Viszont munkát csak bankszámlával kap az ember, szóval az utóbbi opció nem igazán működőképes. Az előbbit sem tudtuk elsőre megoldani, szóval a bankszámlanyitást pár nappal elnapoltuk. Végül a család, akiknél laktunk írt egy papírt, hogy ott lakunk náluk. A bankban újra belefutottunk abba a kérdésbe, hogy honnan jöttünk, mert az útlevelünkre írt "Magyarország", illetve "Magyar Köztársaság" nem sokat mond a külföldi embereknek. Minden szép és jó lett volna, csak a szerződés aláírásánál észrevettük, hogy rossz cím szerepel rajta. Rögtön jeleztük az ügyintézőnek, aki mutatta, hogy ez a cím van azon a papíron, amit a család írt számunkra. Csakhogy mi nem ott laktunk, de úgy látszik elírták a házszámot. Sebaj, mivel itt Új-Zélandon hisznek az embernek, ezért sikerült átíratnunk a címet, ahová pár nap múlva meg is érkeztek a bankkártyák. 

Magyarországon vagy öt dokumentumot kell két példányban aláírni, itt azonban összesen egy darab aláírás is elég volt. Sőt, semmi szerződést nem kaptunk, csak egy papírra felírták az ügyfélszámunkat és a bankszámlaszámunkat. Fura volt így kijönni a bankból, mivel otthon a számlanyitást követően egy dossziéval távozik az ember. A bankolás nagyjából ingyenes, igazából csak azért kell fizetni, ha személyesen szeretnél valamit elintézni. Még a személyes készpénzbefizetés is díjköteles, de ott vannak a legújabb ATM-ek, amiket pénzbefizetésre is lehet használni, szóval semmi sem állhat az utunkba ahhoz, hogy bankköltségek nélkül élvezzük az új-zélandi utazásunkat.