Az teszi igazán különlegessé az auckland-i "Coast to Coast Walk" névre keresztelt túrát, hogy ez az egyike azon helyeknek a világon, ahol néhány óra alatt át lehet sétálni egy óceánparttól egy tengerpartig. De nem csak emiatt érdemes belevágni, hanem azért is, mert az út keresztül megy több parkon és a két legnevezetesebb hegyre is fel lehet menni a túra részeként.

Az útvonal végig ki van jelölve, a belvárosból indulva a narancssárga, Onehunga városrészből pedig a kék jeleket kell követni. Mi Auckland központjából indultunk, szóval a táblák narancssárga felét próbáltuk követni - nem sok sikerrel. Alapvetően gyalogosan elég jól tájékozódom, mindig megtalálom a célállomást, persze azt az esetet leszámítva, amikor az Angliában található Bath városában sikerült úgy eltévednem, hogy egy órányi séta után a kiinduló pontra érkeztem. Szerencsére itt erről szó sem volt, de 20 perc séta után már a telefonunkat néztük és a helyes utat csak a GPS segítségével tudtuk megtalálni.

Még a belvárosban szerettünk volna vizet venni, de olyan drágán árulták a boltban, hogy úgy döntöttünk, majd egy kicsit kijjebb veszünk, addig pedig elég lesz az egy dollárért vásárolt jégkása. Hamar kiderült, hogy nem ez volt életünk legjobb döntése, ugyanis a belvárosból kijőve egyáltalán nem találkoztunk boltokkal és kút is csak igen ritkán jött velünk szembe. Habár elég szomjasan, de sikerült megmásznunk Auckland legmagasabb vulkánját, a 196 méter magas Mount Eden-t. Egészen elképesztő látvány, hogy a kráter nagy része ép maradt és néhol akár 50 méter mély is lehet. A csúcsról pedig jól látszik Auckland belvárosa, a végtelenségig nyúló kertvárosok, egyik oldalon a Csendes-óceán, a másikon pedig a Tasmán-tenger. Ha van három hely, ahová mindenképpen el kell látogatnod, ha Aucklandben jársz, akkor a Mount Eden legyen az egyik.

Lefelé jövet megfogadtuk, hogy kerül, amibe kerül, de az első lehetséges helyen vásárolunk innivalót. Szerencsére nem is kellett sokat sétálni, mert rögtön három boltot is találtunk. Az út további részében szinte végig kertvárosi utcákon haladtunk, forgalommal és emberekkel alig találkoztunk. Mivel csak fél 9-kor megy le a nap, nem kellett sietnünk ahhoz, hogy még világosban befejezzük a túrát. Úgyhogy csak nyugodtan sétáltunk, volt időnk átbeszélni az első pár napot, illetve megtervezni az előttünk álló hónapokat. A 16 kilométeres sétát végül 6 óra alatt tettük meg és büszkén elmondhatjuk, hogy lesétáltunk a Csendes-óceántól a Tasmán-tengerig.