1. Utazni jó
Persze ezzel nem mondunk újdonságot, aki szeret és szokott utazni, az tudja, miről beszélünk. Ugyanakkor a mi ittlétünkben van egy plusz, tudniillik nem megszálltunk egy hostelben, majd megnéztük a helyi látványosságokat, ahogyan egy átlagos turista tenné, hanem helyi családoknál lakunk, így lehetőségünk nyílt arra, hogy egész más perspektívából lássuk Új-Zélandot. Sokkal közelebb került így hozzánk az ország, és ez sokkal izgalmasabb módja annak megismerésének.
A helyiek tisztában vannak azzal, hogy ez itt a világ vége, és nem is nagyon izgatja őket az, hogy mi történik a világ többi részén. Persze a nagy hírek őket is elérik, és foglalkoztatják őket, de alapvetően meg vannak elégedve azzal, hogy itt élnek, messze mindentől, és el vannak szigetelve másoktól, ebből kifolyólag nyugodtabb itt az élet, és az itt élők kevésbé stresszesek, mint amit mi tapasztaltunk például Európában.
3. Új-Zéland elképesztően drága
Még a helyiek számára is sokba kerül az élet, nemhogy a szegényebb országból jövők számára. A különbség hazánkhoz képest azonban az, hogy itt még két tanári fizetésből is fenn tudsz tartani (és meg tudsz venni) egy óriási házat, lehet két autód, ki tudod gazdálkodni a gyerek tandíját, és még utazni is tudsz. A fizetések nagyjából négyszeresek az otthonihoz képest, de bizonyos dolgok őrült sokba kerülnek, legfőképpen az ingatlanok. Meg kell tehát fizetni, hogy itt élhessen az ember hosszú távon.
4. Nincsenek papírok
A vízumunk elektronikus, a bankból üres kézzel távoztunk a számlanyitást követően, az adószám nem érkezett meg postán (de egy telefonos ügyintézéssel megtudtuk mindkettőnkét) - itt nem nagyon divat a papírok osztogatása. Míg otthon egy tömött dossziéval a kezünkben hagyjuk el a bankot, itt a számla nyitása után egy 5x7 cm-es miniprospektussal távoztunk az ügyintézőtől, így bizonyítékok híján kénytelenek voltunk csupán bízni benne, hogy tényleg megnyitotta a számlát nekünk. De valóban lett számlánk.
5. Magyarok mindenhol vannak
De tényleg! Még meg sem érkeztünk Új-Zélandra, a repülőn velünk egy sorban egy magyar fiú ült, már rögtön első nap a parkban sétálva egy magyar családba botlottunk. A kedvencünk az volt, mikor Sydney belvárosában sétálva egy fiatal pár elment mellettünk, akik épp Mazsolát és Tádét emlegették.
+1: Ez sem maga a paradicsom
Nyilván rengeteg pozitívuma van az országnak, de azért itt sem tökéletes minden. Persze nagyon sok függ az ember hozzáállásától is. Aki otthon nem tud boldog lenni, az nagy valószínűséggel máshol sem lesz az. A helyiek nagyon szeretik az országukat, szeretnek itt élni, de itt is vannak hátrányok, például az időjárás nagyon szeszélyes, akár 3 évszak is lejátszódhat 24 órán belül, vagy abból kifolyólag, hogy ennyire távol vannak mindentől, a drága az élet (pl. élelmiszer), illetve eljutni nekik a világ különböző pontjaira elég költséges és nehézkes.
Ha egy rövid konklúziót kellene levonnom az eltelt egy hónap alapján, akkor az az lenne, hogy eddig jó döntésnek bizonyult, hogy ide jöttünk, és még csak egy hónap telt el, tehát a java még hátravan.