Többen mondták, hogy Új-Zéland az igazi arcát a Déli-szigeten mutatja meg, ezáltal még Magyarországon azt a tanácsot kaptuk, hogy ott kezdjük utazásunkat. Ennek ellenére úgy alakultak a dolgok - pontosabban úgy alakítottuk a dolgokat, hogy Aucklandbe érkeztünk és egy egész hónapot ott töltöttünk. Nincs is ezzel semmi baj, nem bántuk meg, mert nagyon jól éreztük magunkat, csak ha nem találkozunk Zsófival, akkor lehet, hogy még mindig Aucklandben lennénk.

A találkozó után elkezdtük átdolgozni a tervünket és kitalálni, hogy mi lenne a legjobb megoldás. Az nem volt kérdés, hogy belevágunk az utazásba, viszont el kellett döntenünk, hogy autóval, vagy repülővel tesszük meg az Auckland és Queenstown közötti 1.500 kilométeres utat. Végül úgy döntöttünk, hogyha pár napon belül találunk egy jó kocsit, akkor levezetünk Queenstownba, ellenkező esetben marad a repülő.

Pár nappal a döntés meghozatala után mindketten találtunk egy autót, ami nagyon tetszett nekünk és amikor megmutattuk egymásnak a hirdetést, kiderült, hogy ugyanarról a kocsiról van szó. Ezután nem volt kérdés, hogy meg kell néznünk az autót, aminek pár nappal később már a tulajdonosai voltunk. Új-Zélandon az autóvétel nem jár nagy adminisztrációval és költséggel. A postán kell 1.800 forintnyi összeget befizetni és leadni egy nyilatkozatot, emellett egy pár soros kézzel irt adásvételi szerződés szükséges. A kötelező biztosítás nem kötelező, mi azonban kötöttünk, sőt még a helyi autóklub éves tagsági díját is kifizettük - szerencsére, de erről majd egy picit később. Szóval nekivágtunk az 1.500 kilométeres útnak, melynek célállomása Queenstown volt.