Nagyjából egy hónapja már a Déli Szigeten vagyunk, kezdünk hozzászokni ahhoz, hogy bármerre indulunk, bármerre nézünk, mindenfelé csodaszép tájakkal találkozunk. A tiszta levegő, a folyók iható vize, a csönd annyira hatalmába kerített, hogy tényleg más dimenzióba kerültünk. Twizel (tvájzel) nevű városkában vagyunk már egy ideje, ahol nagyjából ezer ember lakhat. Gyakorlatilag a semmi közepén épült a város, de a Mount Cook közelsége (65 km) sok turistát vonz erre a helyre.

Twizelben minden lassú és nyugodt, ezáltal a mi időérzékelésünk is megváltozott. Sokkal hosszabbak az étkezéseink, lassabban készülünk el, kevesebb dolgot csinálunk, de közben boldogabbak is vagyunk. Néha egy-egy nap olyan gyorsan eltelik a lassúságával, hogy csak kapkodjuk a fejünket este, hogy újabb éjszaka következik. Ezekre az órákra, napokra már új hasonlatot használunk: "Repül az idő, mint Twizelben". Persze nem kell azt gondolni, hogy egész nap fekszünk és nem csinálunk semmit (nem mintha az elítélendő lenne), hanem inkább úgy kell ezt érteni, hogy egy apróbb tettet (például egy sétát, egy étkezést) sokkal jobban átélünk, megélünk. 

Általában ilyenkor jönnek a nagy gondolatok és felfedezések, a minap például különös hasonlóságot vettem észre Új-Zéland és Olaszország között. Az idilli állapot azonban nem tart örökké, mert lassan újra útra kelünk és elindulunk az Északi Sziget felé.