Összeszedtünk néhány érdekességet, ami megmosolyogtatott minket az utóbbi 3 hónapban:
Az új-zélandi akcentus
Na igen, ehhez kellett 1-2 nap, míg hozzászoktunk. Az itteni akcentusban csak egy megszokni való dolog van, mégpedig az, hogy az e-t itt i-nek ejtik, lásd: az igen itt náluk „jissz”, a tíz „tin”, a gyereket pedig úgy küldik ágyba, hogy „go to bíd”.
Bal oldali közlekedés
Persze ez nyilvánvaló volt, hogy itt bal oldalon vezetnek, de azért ez a gyakorlatban egy európainak mégis szokatlan lehet. Bár szerintünk hamar hozzá lehet szokni. Balra kis ívben kell bevenni a kanyart, jobbra nagy ívben. Ja és ha vezetni akarsz, akkor a jobb oldalra ülj. Igen, ha nem figyelsz, néha sikerül automatikusan a bal oldalra beülni. :)
100 km/h a maximum
Nincs száguldozás, itt a maximum sebesség, amivel menni lehet, a 100 km/h. Ami viszont nekünk kissé érthetetlen volt, hogy a legegyenesebb és kihalt úton, és a szerpentinen is ugyanaz a sebességkorlátozás.
Kiírják, hánnyal vedd be a kanyart
Mi ezt szuper ötletnek találtuk, és nagyon hasznosnak is bizonyult, főleg nekünk, akik nem ismertük az utakat. A kanyarok előtt jelzik egy táblán, hogy mennyivel ajánlott bevenni a kanyart, tehát mennyire éles. És tényleg az a legoptimálisabb sebesség, mi azt tapasztaltuk.
A legveszedelmesebb állat pár mm-es
A muslicaszerű, de légynek nevezett sandfly olyan viszkető csípéseket tud okozni, hogy még hetekig vakarózol. Kicsi és ártalmatlannak tűnik, de a szúnyognál is rosszabb. Főleg a Déli Szigeten terjedtek el.
Menj neki valakinek, és ő fog elnézést kérni
Annyira illedelmesek az emberek, hogyha véletlenül nekimész valakinek, teljesen a te hibádból, ő kér elnézést. Tesztelve.
Nincsen forgalmi, vagy lakcímkártya
És a kötelező sem kötelező. Az autóvétel megvan 15 perc alatt, a bankszámla nyitáskor üres kézzel távoztunk. Kicsit gyorsabban működtek ezek a dolgok itt, és a papírmunka is sokkal kevésbé jellemző.
Ha csak rápillantasz a zebrára, már megállnak (még BMW-vel is!)
Ha csak megközelíted a zebrát, vagy arra fordítod a tested, az autók már megállnak. És egészen addig nem mennek tovább, míg teljesen átértél és felértél a járdára. Teszik ezt egyrészt elővigyázatosságból, másrészt mert elég komoly pénzbírságot lehet a szabályok megszegéséért kapni.
Jött, látott, megevett
Ugyan több mendemonda járja, hogyan haltak ki a maori (az itteni őslakosok) előtt itt élő nép tagjai, azaz a mariori-k, kedvencünk az az elmélet, miszerint a maorik egyszerűen megették ősüket, a korábban itt élő mariori népet. Nyámi!
A fő étkezés a vacsora
Mint magyaroknak, kicsit nehéz volt megszokni, hogy náluk az ebéd legfeljebb egy szendvicsben merül ki, és vacsorára esznek nagyobb adagot, illetve meleg ételt. Persze mikor lehetett, mi azért elcsábultunk, és felcseréltük a kettőt, ahogyan otthon tennénk.
A bárányok hallgatnak
Azt hittük, a bárányhús itt olcsó lesz, mivel rengeteg a bárányuk, a helyiek azonban felvilágosítottak, hogy az igaz, hogy hiányt nem szenvednek élő bárányban, a hús nagy része (92%-a) azonban export, más országokban lévő gyomrokat boldogít, így a helyiek nem tudnak olyan olcsón hozzájutni ahhoz a mennyiséghez, ami itt marad.
Büszkék a hazai termékekre
Már Ausztráliában is észrevettük, hogy ott is, és itt is büszkék az országon belül termelt vagy készült dolgokra – rengeteg élelmiszer csomagolásán láthattuk a „proudly made in Australia/New Zealand” feliratot. A kategória legolcsóbb élelmiszerei általában Kínából jönnek (pl. a legolcsóbb, "budget" kekszek).
Vicces feliratok a termékeken
Itteni személyes kedvencünk a „ready to eat” (fogyasztásra kész) címkével ellátott aszalt szilva, illetve a tejes dobozon feltüntetett „contains milk”, vagyis tejet tartalmaz felirat.
Napokig nincsenek reklámok a TV-ben
Húsvétkor Nagypénteken és Húsvétvasárnap nemhogy nem voltak nyitva a boltok, de a televízióban sem mentek kereskedelmi reklámok. Nem is volt rossz, valljuk be.
"Házhoz hozzák" a házadat
Itt nem szokatlan, ha egy házat egészben a telkedre szállítanak. Bár az itteni házakat mi "papírházaknak" hívjuk, funkciójukat tökéletesen betöltik, és ha kell, akár tovább is lehet szállítani. Az egyik ház is ilyen volt, amiben mi laktunk. 20 évvel ezelőtt megrendelte a család, és ideszállíttatták.
Hamar zárnak a boltok
A kiskereskedelmi üzletek, illetve a szolgáltatók nagy része 5 óra körül bezár. A belvárosban lévő bevásárlóközpont is. Itt a bolti eladó is végez legkésőbb 6-ig. Ahogy Ausztráliában, itt is van egy (vagy kettő), hosszabbított nyitva tartású nap, a csütörtök, amikor 8-ig vagy 9-ig nyitva van a bevásárlóközpont.
A 100 dolláros ország
A legtöbb turistát vonzzák az extrém sportok itt, mert gyönyörű környezetben lehet kipróbálni ezeket. A legtöbb ilyen élmény azonban alsóhangon 100, de inkább 150 dollárba kerül, bár itt is léteznek kuponos oldalak, ahol el lehet csípni jó akciókat.
Nincs pénz cipőre?
Dehogynincs. Mégis rengeteg embert lehet látni mezítláb. Kiszállnak az autóból, tankolnak, fizetnek, bemennek az élelmiszerüzletbe, megisznak egy kávét...Mindezt mezítláb.
Szívesen, de mégsem
Itt a szívesen (you are welcome) nem igazán használatos, ellenben inkább azt mondják, hogy "that's alright", vagy "no worries". Ugyanakkor a jó étvágyat sem jellemző. De tetszett nekik, mikor meséltük, hogy mi még egy alma evésekor is mondjuk a másiknak, hogy jó étvágyat.
A víz fordítva folyik le a lefolyón
Tényleg másik irányban folyik le a víz, nyáron van Karácsony, illetve az úton is ugyebár másik irányba kell nézni, mint ahogyan megszoktuk.
Egy zsák lócitrom eladó
A Déli Szigeten az út mellett láttunk egy táblát, mely hirdette, hogy 1 dollárért kaphatunk egy zsák lócitromot. Hát sajnos már nem fért be, pedig jó áron volt...;)
Mosoly, mosoly, és mosoly...
A mosolyok és a kedves köszönések itt megszokottak, ismeretlenül is rámosolyognak az emberek egymásra anélkül, hogy bármit feltételeznének a másikról. Már mi is átvettük ezt, és meg kell, hogy mondjuk, nagyon jó szokás.