Legutóbb egy hónapja jelentkeztem az új-zélandi kalandunkról. A fő oka ennek az, hogy már elég régóta nem utazunk, mióta egy aucklandi irodában dolgozom, beköszöntöttek a "szürke hétköznapok". Azért annyira nem szürkék: majdnem egy hónapig egy kis szigeten laktunk, ezalatt minden hétköznap a napfelkeltéket és a naplementéket az óceánon kompozva élvezhettem, voltunk The Script koncerten, szabadidőnkben kiwi és magyar barátainkkal találkozgatunk, sőt egyszer még ahhoz is közel álltunk, hogy hajléktalanná váljunk - de erről majd részletesebben a szeptemberi budapesti előadáson mesélek.

Új-Zélandon már csak egy hónapunk van, június 21-én repülünk tovább Hawaii érintésével Kanadába. Itt már erősen ősz van, de persze erre felé egészen más ez az évszak, mint Magyarországon. Aucklandben napközben még mindig elég lehet a pulcsi, ami elég furcsa úgy, hogy magyar fejjel most éppen november 21-ét írunk. Éjszaka azért már hidegebb van és akár 10 fok alá is lemehet a hőmérséklet. De a legnagyobb gond ezzel az, hogy az új-zélandi házak "papírból" vannak, szigetelés nulla, fűtés meg természetesen nincsen. A mobil elektromos fűtőtest jelenti számunkra az egyetlen reményt, mivel enélkül bent nem lenne sokkal melegebb, mint szabad ég alatt. Közben pedig megpróbáljuk megtalálni a szépségét az Aucklandben élésnek és egy kicsit már várjuk, hogy újra a nyárba utazhassunk.