Az hagyján, hogy visszamentünk az időben, mivel vasárnap délelőtt indultunk és szombat este érkeztünk, de kedden 24 perc alatt tettük meg a Toronto - London távot.

Személy szerint én abban hiszek, hogy ha valaki kitűz maga elé egy célt és elkezd dolgozni a megvalósításán, akkor a cél elérése csak idő kérdése. Hawaii is rajta volt a bakancslistámon, azonban ez inkább álmodozás volt, mint konkrét cél, ugyanis nem hittem volna, hogy valaha is eljutok ide. De nem volt mit tenni, a legolcsóbb lehetőség Új-Zéland és Észak-Amerika között az volt, hogyha megállunk Hawaii-on.

Azoktól az apróságoktól eltekintve, hogy az utolsó napok-hetek sűrűsége miatt elképesztően kimerülve érkeztünk meg Honolulura, hogy a határon több mint egy órát kellett sorban állni, hogy a repülés első fél órájában, mintha egy olyan hullámvasúton utaztunk volna, amelyet csak és kizárólag abból a célból építettek, hogy az ember kidobja rajta a taccsot, elképesztően jó érzés volt újra a nyárba lenni, újra az óceánban fürdeni.

Auckland 22 órával jár Honolulu előtt, azaz a tényleges időeltolódás csupán két óra, ezért a két sziget közötti 9 órás repülés után sem szenvedtünk jetlag-től. A nemzetközi dátumelválasztó vonalon való keresztülrepülés lehetővé tette azt a furcsaságot, hogy vasárnap délelőtt indultunk és szombat este érkeztünk meg.

Nem csak ezért volt más Új-Zélandról érkezni, hanem többek között azért is, mert nem nyűgözött le minket annyira az óceán látványa, mivel az utóbbi hónapokban majdnem mindennap élvezhettük a víz közelségét. Másrészt a boltokban az árak sem tűntek drágának, persze Magyarországról érkezve biztos máshogy éreztük volna. Ha van három dolog, amire felkaptuk a fejünket Új-Zéland után az az volt, hogy rengeteg a rendőr az utcákon (Aucklandben volt, hogy hetekig nem láttunk rendőrautót), sok a hajléktalan, a harmadik pedig az, hogy rengeteg a turista. 

Szemvillantás alatt eltelt a két nap és már repültünk is Kanadába. Nagyon tetszett, hogy Honolulu reptere sok helyen nyitott, este kellemes szellő járja át a terminál épületét. Vancouver repülőterén keresztül Torontoba repültünk, majd onnan egy pici géppel London Ontario-ba. Ez utóbbi csupán 24 perc volt, a gép fel sem emelkedett a magasba, teljesen olyan volt mint egy sétarepülés. 5 év után újra egyik kedvenc országunkba, Kanadába érkeztünk, az új-zélandi 'working holiday' után jött a 'holiday'.