Rövid átszállás Dohában és már szállok is be a világ legmodernebb repülőgépébe. Jelenleg az egész világon csak pár Airbus A350-es teljesít szolgálatot, szóval igazi különlegesség ilyen géppel repülni. Ami érdekes volt, hogy a pár nappal azelőtti ülőhely kiválasztásnál tele gépet mutatott a képernyő és ennek ellenére sok ülés maradt üresen a repülőn.

Nagyon tetszett, hogy az ülés előtti monitoron lehet nézni a repülőgép külsején elhelyezett kamerák által készített képet, főleg úgy, hogy a gép közepén ülve alig láttam ki az ablakokon. Már a felszállást is így követtem volna, ha felszálltunk volna. Már gurultunk, amikor az lesz gyanús, hogy a zöld jelzés ellenére álltunk, illetve, hogy utána a terminál felé vettük az irányt. Bemondják, hogy technikai hiba miatt vissza gurulunk és majd a kapitány jelentkezik a járat további sorsáról.

Csak nevetni tudtam azon, hogy a világ legmodernebb gépe nem tud felszállni, de persze első a biztonság, szóval jó, hogy még a földön kezdenek valamit a problémával. Már késő este volt, az emberek nagy része nyugodtan vette tudomásul a történteket. Szerencsére pár perc után a kapitány jó hírekkel szolgált, gyors újratankolás és már megyünk is a futópálya felé. Már nézném a filmet, de persze inkább a kamera képén szeretném látni a felszállást, aztán szomorúan veszem tudomásul, hogy sötétben nem egy nagy élmény. Vacsora, film és egy kis szunyókálás után már világosban repültünk, gyönyörű képet mutatott a kinti kamera, amit már csak a leszállás múlt felül. Persze ez nem egy újdonság, vannak még repülőgépek, amelyek mutatják a kinti kamera képét, de nekem most volt az első ilyen utam. És az első olyan hosszú távú repülésem, ahol egyedül utaztam, pontosabban egyedül indultam útnak.