2015. november 23.

[49.] Áldás és átok

Nekünk fiataloknak nagyon kell értékelnünk, hogy az utazással kapcsolatban ennyi lehetőségünk van. Gondoljunk csak bele, soha nem volt olyan magyar generáció, aki ilyen könnyen járhatja be Európát és a világot. Nem hiába lett az útlevél első oldalán található mondat a szlogen: "Az útlevél a világ összes országába érvényes". A demokrácia megjelenése (kinyílt a világ), az Európai Unióhoz való csatlakozás (a fapados járatok elterjedése, az EU-ban való tanulás és munkavállalás lehetősége), illetve a Külügyminisztérium munkája (a working holiday vízum megállapodások) mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy "mindenki" utazhasson.


A working holiday vízum megállapodások leegyszerűsítve arról szólnak, hogy 18-30 év közötti fiatalok (Új-Zéland esetében 35 év a korhatár) 1 évet eltölthetnek egy másik országban, ahol az utazás mellett munkát is vállalhatnak. Az országok közötti megállapodásoknak több évtizedes történelmük van, például Ausztráliában már 40 éve elérhető ez a lehetőség - persze nem nekünk, magyaroknak. Egészen 2011-ig kellett ahhoz várni, hogy Magyarország megkösse első working holiday egyezményét, jelenleg Új-Zéland, Dél-Korea és Tajvan érhető el a magyar fiatalok számára, a következő években talán Japán, Ausztrália, Chile, Argentína, Hong Kong is felkerül a palettára. Sok mindent elmond, hogy 1990 és 2010 között egyetlen ilyen megállapodást sem kötöttünk, azonban azt is meg kell említeni, hogy az utóbbi években az Országgyűlés 100%-os támogatottság mellett fogadta el a megállapodásokat (jó, ez nem igaz, mert volt 1 db nemmel szavazás, de ezt tudjuk be annak, hogy a képviselő rossz gombot nyomott meg).

Tényleg fantasztikus lehetőség ez a vízum, azonban az új-zélandival kapcsolatban van egy megkötés, ami eléggé megnehezíti a kinti munkavállalást. Több ország fiataljainak - köztünk nekünk is - van egy olyan félmondat a vízumunkban, hogy egy munkavállalónál maximum három hónapot lehet dolgozni. Valószínűleg ennek az az oka, hogy minél inkább az idénymunkák felé tereljék az országba áramló fiatalokat. Amikor a munkáltató megtudja, hogy maximum három hónapot alkalmazhat, sok esetben még eladónak, takarítónak, vagy hotel recepciósnak sem vesznek fel, a jobban fizető irodai munkákról nem is beszélve. Szerencsére vannak kivételek, sőt olyanok is, amikor a working holiday vízum végül rendes munkavállalási engedélyhez vezet, ami első lépése a letelepedésnek.

Nekem szerencsém volt, mert sikerült irodai munkát (is) találnom, ahol ősszel (május-június) két hónapot dolgoztam, azaz volt még hátra egy hónapom. Ezért jöttem vissza Új-Zélandra és ezért csak ilyen rövid időre, hogy ezt a megmaradt időszakot ledolgozzam. Szerencsém volt, mert 4 hónap szünet után is vártak vissza, még akkor is, ha csak egy hónapot maradhatok ezen a munkahelyen. Mivel január elején érkeztünk, így a vízumunk is hamarosan lejár, szóval nem volt értelme annak, hogy ketten kirepüljünk ilyen rövid időre, mivel csak nekem volt biztos munkám. Új-Zélandon jön a nyár, azonban számomra most inkább az a prioritás, hogy otthon tölthessem a Karácsonyt, ezért hazamegyek.