Minden utazás előtt összeírom a céljaimat, hogy mit szeretnék elérni az ott töltött idő alatt. Minél több célt sikerül megfogalmaznom, annál valószínűbb, hogy jól sikerül az utazás. Gondoljunk csak bele, ha csak mondjuk azért mennék Londonba, hogy megnézzem két angol csapat focimeccsét és a mérkőzés egy unalmas 0-0-val zárul, vagy esetleg az időjárás miatt elmarad, akkor elég csalódott lennék az utazással kapcsolatban, mivel egy célom volt és az sem sikerült valami jól. A focis hasonlatnál maradva több kapura lövésből több gól születhet.

1. Jobb legyen az angolom

Annak ellenére, hogy közel egy évet töltöttem angol nyelvterületen, hazaérkezés után egyáltalán nem éreztem javulást az angolomban. Sőt, minden eddiginél jobban vágytam arra, hogy magyarul beszélhessek. Viszont az azóta eltelt pár napban kirepültem Írországba egy állásinterjúra és itt kiderült számomra, hogy értésben és beszédben is fejlődtem. Ha egy évvel ezelőtt lett volna ez az interjú, valószínűleg a kérdések felét meg sem értem, annyira gyorsan beszéltek.

2. Lazább legyek, azaz a "no worries" mentalitás elsajátítása

Szerintem kicsit téves az a kép, hogy az összes ausztrál és új-zélandi elképesztően laza. Nincsenek kétórás ebédszünetek és napközbeni tengerben fürdőzések, a munkahelyen ugyanúgy teljesíteni kell. Inkább úgy fogalmaznám meg ezt a "lazaságot", hogy kevésbé görcsösen élnek az emberek. Persze Magyarországról / Európából érkezve rögtön érződik a különbség és több hónap ott tartózkodás sokat segíthet az ellazulásban. Például amikor Új-Zéland után megérkeztünk Hawaii-ra és a repülőtéren kiesett a kezemből a laptop, az ordítozás, mások vagy magam hibáztatása helyett csupán ennyivel nyugtáztam a történteket: "well, it's not good (= hát ez nem jó)". Még frissebb példa erre, hogy az írországi interjú előtt és alatt - amit amúgy nyugodtan nevezhetünk életem eddigi legfontosabb állásinterjújának - zéró feszültség volt bennem. Néha már azt kérdeztem magamtól, hogy minden rendben van, hogy semennyire sem izgulok? Igen, így van rendben minden.

3. Körbeutazni a világot

Amikor tavaly decemberben elindultunk Budapestről, akkor még nem is sejtettük, hogy visszafelé Ausztrália helyett Amerika felé jövünk. Persze nekem már gyerekkorom óta vágyam volt körberepülni a Földet, azonban csak Új-Zélandon vált az álom realitássá. Ausztrália, Új-Zéland, Kanada, USA... komolyan, még most is nehezen hiszem el, hogy sikerült. Ráadásul még Malajziában, Hawaii-on és Norvégiában is eltöltöttünk pár napot. Fantasztikus volt!

Nem mondom, hogy életében legalább egyszer mindenkinek bele kell vágnia egy nagy utazásba, de ha csak a félelem tart vissza, akkor annyit tanácsolnék, hogy a félelmek ellenére indulj el, mert megéri! Megszakadt az a "hagyomány", hogy Új-Zélandra vagy Új-Zélandról csak Air New Zealand-del repülök, ugyanis most, amikor végleg eljöttem Aucklandből az ausztrál nemzeti légitársasággal, a Qantas-szal repültem. Ennek persze nincs semmi jelentősége, de lehet, hogy ez egy jel? Meglátjuk... :)